Általánosságban elmondható, hogy a DVB (Digital Video BroadcasTIng) technológia "adattárolók" sugárzására utal, amelyek minden típusú adatot továbbíthatnak [1]. A DVB ezeken a "konténereken" keresztül egyszerűen továbbítja a tömörített képeket, hangokat vagy adatokat a vevő végére. A DVB "szolgáltatási információi" a tároló cím szerepét töltik be, biztosítva, hogy a vevő tudja, hogyan kell dekódolni. A legfontosabb különbség a DVB és más adatszóró rendszerek között az, hogy a tárolóban lévő különböző adategységek független időzítési információkat hordozhatnak. Például, még akkor is, ha a hang és a kép nem egyszerre érkezik meg a vevőkészülékhez, a hang szinkronizálható a vevőkészülékben lévő videoinformációkkal, ami más kényelmet jelent, mint a hagyományos TV-programok.
A DVB módszer erős alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Például egy 38Mbit / s-os adattároló nyolc szabványos televíziós műsor (SDTV) csatornát, négy továbbfejlesztett televíziós műsor (EDTV) csatornát vagy egy nagyfelbontású digitális televízió (HDTV) csatornát képes támogatni. Jelenleg a DVB műholdas kommunikációs rendszert főleg több SDTV program, valamint a kapcsolódó hangok és adatok továbbítására használják. A DVB-t adatszolgáltatásokhoz is használják, például az internethez való hozzáféréshez.
Az MPEG-2 szabványt a DVB fogadta el olyan források kódolására, mint a hang- és videóinformációk, és bizonyos számú forrásadatfolyamot és segédinformációt multiplexelt egyetlen továbbításra alkalmas adatfolyamba. Ezért sok paraméter, tartomány és struktúra a DVB alapsáv-feldolgozásban megegyezik az MPEG-2-ben meghatározottakkal.
A DVB szolgáltatás, egy digitális műsorszórási technológia, amely MPEG-2 forráskódoláson alapszik [2], ennek a technológiának három szabványa van:
1. DVB-S, amelyet többnyire műholdas transzponderekben használnak, sávszélessége 26MHZ-72MHZ;
2. a földi sugárzást célzó DVB-T;
3. A DVB-C-t elsősorban a kábeltévéken használják. A DVB-C digitális video műsorszóró rendszer jelét általában QAM (Quadrature Amplitude and Phase Modulation) továbbítja.
Az MPEG-2 mind a jó minőségű képeket, mind a magas tömörítési arányokat figyelembe veszi, a VHS képminőségtől 2 MB / s bitsebességgel a nagy felbontású televízióig (HDTV) 18 MB / s bitsebességgel. Az általános MPEG-2 kódolót a felhasználó választhatja ki, hogy egy csatorna TV-jét digitális jelekké tömörítse, például 2 MB / s, 3 MB / s, 4 MB / s, 5 MB / s, 6 MB / s és 8 MB / s. A tényleges megfigyelések azt mutatják, hogy a 6MB / s és 8MB / s sebességgel tömörített képek alapvetően megegyeznek a tömörítetlen képekkel, de a 4MB / s sebességgel tömörített gyors sportképeknél képhibák láthatók. Ezért a sportműsorok általában 5MB / s vagy annál nagyobb bitsebességet használnak, a standard felbontású televízió (SDTV) 4MB / s, a normál tévéműsorok pedig 2MB / s-3MB / s bitsebességet használnak.
A DVB-C set-top box hardveres funkcióját nyolc funkcionális modul valósítja meg, beleértve a tunert, a QAM demodulátort, az MPEG-2 demultiplexelést, az MPEG-2 dekódolást, a videokódolást, az audio D / A-t és a felhasználói vezérlő interfészt. A 2. ábra a DVB set-top box összetételének egyszerűsített diagramja.
A digitális kompressziós kábeltelevíziós vevő (set-top box DVB-C) egy új technológia, amely megvalósítja a televíziós jelek digitalizálását az átvitelhez és a vételhez kábeltelevíziós kábeleken. A TV-jelek digitális továbbításának előnyei az erős interferencia-mentesség, az átviteli veszteség hiánya, a kényelmes és megbízható titkosítás, valamint a fogadott hang és videó kiváló minősége. A set-top boxok a jövőben megnyithatják a felfelé irányuló csatornát, megalapozva a kábeltévét a nagy sebességű internet és egyéb szolgáltatások megnyitásához.
A DVB technológia fejlett alkalmazásai közé tartozik a multimédiás adatszórás, az interneten keresztüli adás, interaktív műsorszórási szolgáltatások és a mobil kommunikáció GPRS technológiájával kombinálva.
Másik termék:
