A rádiófrekvenciás erősítő alapvetően a pozitív visszacsatolási rendszer a rádiófrekvenciás rendszerünkben, amely általában az átviteli kapcsolaton helyezkedik el. A vezeték nélküli átvitel kapcsolati csillapításának figyelembevétele miatt az adónak elegendő energiát kell sugároznia ahhoz, hogy viszonylag nagy kommunikációs távolságot érjen el. Ezért a rádiófrekvenciás erősítő elsősorban azért felelős, hogy az energiát elég nagy szintre erősítse, majd sugárzás céljából az antennához táplálja. Ez a kommunikációs rendszer alapvető eszköze.
Tehát egy ilyen fontos eszköz esetében melyek az RF erősítők fő típusai?
1) Besorolás a működési frekvenciasávból
Működő frekvenciasáv szerint osztályozva keskeny sávú rádiófrekvenciás erősítőre és szélessávú rádiófrekvenciás erősítőre osztható. A keskeny sávú RF teljesítményerősítők általában frekvenciaválasztó hálózatot használnak terhelési áramkörként, például LC rezonáns áramkört. A szélessávú RF teljesítményerősítők nem frekvencia-szelektív hálózatot használnak terhelési hurokként, hanem széles frekvencia-válaszú távvezetéket használnak terhelésként.
2) Osztályozás a megfelelő hálózat jellege alapján
A megfelelő hálózat jellege szerint a teljesítményerősítőket fel lehet osztani nem rezonáns és erősítő erősítőkre. A nem rezonáns erősítő illeszkedő hálózata nem rezonáns rendszer, például nagyfrekvenciás transzformátor, távvezeték transzformátor és más nem rezonáns rendszerek, és terhelési tulajdonságai tisztán ellenállók. A rezonáns teljesítményerősítő megfelelő hálózata rezonáns rendszer, és terhelési tulajdonságai reaktív tulajdonságokat mutatnak.
3) Az áramvezetési szög szerint osztályozva
A jelenlegi vezetési szög szerint az RF teljesítményerősítők az A, az AB, a B, a C, a C, a D, az E stb. Osztályokba sorolhatók. osztva vezetési szöggel. A C osztályú üzemállapot kimeneti teljesítménye és hatékonysága ezek közül a legmagasabb, és a rádiófrekvenciás munkához használt erősítők nagy része C (C).
Az erősítők besorolása már annyira bonyolult, látható, hogy a fő teljesítménymutatók biztosan nem egyszerűek, valójában ugyanazok.
Az erősítő fő mutatói a következők:
1. Működési frekvenciatartomány
Általánosságban elmondható, hogy az erősítő lineáris működési frekvenciatartományára vonatkozik. Ha a frekvencia egyenáramból indul, akkor az erősítőt DC erősítőnek kell tekinteni.
2. Nyereség
A munkaerő a fő mutató az erősítő erősítési képességének mérésére. Az erősítés meghatározása az erősítő kimeneti portjáról a terheléshez leadott teljesítmény és a jelforrásból az erősítő bemeneti portjához ténylegesen leadott teljesítmény aránya.
Az erősítés síkossága az erősítő erősítésének tartományát jelenti a teljes működési frekvenciasávban egy bizonyos hőmérsékleten, és ez az erősítő fő mutatója is.
3. Kimeneti teljesítmény és 1dB tömörítési pont (P1dB)
Lásd a fenti ábrát, amikor a bemeneti teljesítmény meghalad egy bizonyos értéket, a tranzisztor erősítése csökkenni kezd, és a végeredmény az, hogy a kimenő teljesítmény eléri a telítettséget. Ha az erősítő erősítése eltér egy konstanstól, vagy 1dB-rel alacsonyabb, mint a többi kis jelerősítés, ez a pont a híres 1dB tömörítési pont (P1dB). Általánosságban elmondható, hogy az erősítő teljesítmény-kapacitását az 1dB-os tömörítési pont fejezi ki.
4. Hatékonyság
Mivel az erősítő egy teljesítmény-összetevő, áramellátást kell fogyasztania. Ezért az erősítő hatékonysága rendkívül fontos a teljes rendszer hatékonysága szempontjából. Az energiahatékonyság az erősítő RF kimenő teljesítményének és a tranzisztorhoz táplált egyenáramnak az aránya. ηp = RF kimeneti teljesítmény / DC bemeneti teljesítmény
5. Intermodulációs torzítás (IMD)
Az intermodulációs torzítás azt a kevert komponenst jelenti, amelyet két vagy több különböző frekvenciájú bemeneti jel hoz létre egy erősítőn keresztül. Ennek oka az erősítő nemlineáris jellege. Közülük, mivel a harmadrendű intermodulációs termék nagyon közel áll az alapvető hullámjelhez és a legnagyobb hatással bír, az intermodulációs termékek közül a legfontosabb szempont a harmadrendű intermoduláció. Minél alacsonyabb a harmadrendű intermodulációs termék, annál jobb.
6. Harmadik rendű intermodulációs határérték (IP3)
Az alapjel kimeneti teljesítménybővítő vonal és a 2. ábrán látható harmadrendű intermodulációs hosszabbító vonal metszéspontját harmadrendű intermodulációs szakasznak nevezzük, amelyet az IP3 szimbólum képvisel. Az IP3 az erősítő nemlinearitásának fontos mutatója is. Ha a kimenő teljesítmény állandó, minél nagyobb a kimenő teljesítmény a harmadrendű elfogási ponton, annál jobb a teljesítményerősítő linearitása.
7. Dinamikus tartomány
A teljesítményerősítő dinamikus tartománya általában a legkisebb detektálható jel és a maximális bemeneti teljesítmény közötti különbségre utal a lineáris munkaterületen. Természetesen ennek az értéknek a lehető legnagyobbnak kell lennie.
8. Harmonikus torzítás
Amikor a bemeneti jel egy bizonyos szintre nő, az erősítő a nemlineáris területen végzett munka miatt harmonikusok sorozatát generálja. Nagy teljesítményű erősítő rendszerek esetében általában szűrők használatával szükséges a harmonikusok 60dBc alá csökkentése.
9. Bemeneti / kimeneti állóhullám arány
Ez szintén nagyon fontos mutató, jelezve az erősítő és az egész rendszer közötti megfelelés mértékét. Az input / output arány romlása a rendszer nyereségének ingadozását és a csoport késésének romlását eredményezi. Nehezebb azonban nagy állóhullám-aránnyal rendelkező erősítőt tervezni. Általános rendszerekben meg kell követelni, hogy az erősítő bemeneti állóhullám-aránya 2: 1 alatt legyen.
Másik termék:
