A TV-adó és a rádióvevő közötti különbség ugyanaz. Az előbbi audiojelekkel rendelkezik. Az elektronikus technológia megalapozásával a rádió és a televízió ennek megfelelően fejlődött. 1906-ban az emberek vezeték nélküli kapcsolattal gratuláltak az emberiségnek a boldog karácsonyba, de tíz évbe telt, mire ez a technológia gyakorlati célokat ért el. 1916-ban az amerikai Sarnov kidolgozta azt a tervet, hogy üzenetrögzítőkkel fogadja a rádióállomások zenei adásait. Ez az első rádióállomás a világon. 1935-ben a rádiós műsorszolgáltatás folyamatos fejlesztés után alapvetően tökéletesedett. Akkoriban a világon 1,550 rádióadó volt.
Azokat a programokat, amelyek rádióhullámokat vagy vezetékeket használnak a hangok és képek széles körben történő sugárzásához, együttesen "sugárzásnak" nevezzük. A rádiók felépítésük szerint csöves rádiókra, félvezető rádiókra és félvezetős áramkörökre oszthatók; térfogatuk szerint fel lehet osztani padlón álló, asztali, hordozható, zsebméretű és miniatűrre; sávok szerint feloszthatók középhullámú, közepes rövidhullámú, rövidhullámú, ultra rövidhullámú, hosszú, közepes és rövidhullámú, teljes sávú; a műsorszóró rendszer szerint fel lehet osztani amplitúdó modulációra és frekvencia modulációra; a program specifikációi szerint szuper és első, második, harmadik és negyedikre osztható; a tápegység szerint fel lehet osztani AC, DC, AC és DC használatra.
A speciális és a többcélú felhasználás szerint fel lehet osztani autóra, AM visszatekerésre, FM visszatekerésre, újraszórásra, stand-up hangra, kettős felhasználású felvételre, kettős felhasználás bővítésére és egyéb többcélúakra. Bármilyen bonyolult vagy érthetetlen is egy rádióvevő, négy alapvető részből áll. Ez nagyon hasznos számunkra, hogy megértsük a rádió elvét. Ez a négy rész: antenna, földelővezeték-rendszer: rádióhullámokat fogad és különböző frekvenciájú áramként reprodukálja őket. Tuner: Kiválasztja az ellátandó állomás áramát, és elnyomja azoknak az állomásoknak az áramát, amelyekre nincs szükség.
Mi a különbség a TV-adó és a rádióvevő között
Detektor: A kívánt rádióállomás áramát hasznos formára változtatja, amely hangzá alakítható. Hangszóró: A detektorból származó áramot emberi fül által érzékelhető hangzá alakítja. Ez a négy rész mindenféle vevőegységhez szükséges, legyen szó a legegyszerűbb ásványi rádióról vagy a komplex televízió vevőkről, de ez utóbbit továbbfejlesztették. A rádió minden állomás megkülönböztetésének képessége csupán a különböző vivőfrekvenciájú hullámok továbbításának megválasztása. Az adó egyesíti a vivő és az audiojel jelét, vagyis az amplitúdó-modulációt vagy a frekvenciamodulációs hullámot, hogy minden irányba továbbítsa, és a gyorsan oszcilláló elektromágneses hullám elektromos és mágneses mezőkből áll.
A rádióantennában lévő elektronok az antennát elérő összes rádiójel elektromos mezőjének rezgésével együtt mozognak. Ez az apró áram csak egyenértékű a néhány mikrovoltos feszültség okozta árammal. A rádió "tunerje" egy rezonáns áramkör segítségével hangolódik egy bizonyos vételre kerülő rádióállomás vivőfrekvenciájára. Más vivőfrekvenciás jeleket elnyomunk, mert nem tudnak rezonanciát elérni. A rádióerősítő felerősíti a rezonáns jelet, majd az érzékelő áramkör elválasztja a vivőfrekvenciát a hang- és színjeltől, és az audiojelt ismét felerősíti, és visszaállítja a hangszóróról arra a zenére és hangra, amelyet az emberi fül érez.
700 millió rádió van. A videojellel is keveredik. A TV-készülék rendelkezik rádió komponenssel, ezen felül a TV-nek a videónak megfelelő kijelző áramköri kijelzővel és képcsővel rendelkezik. A szuperheterodin vevő alapvető felépítése és működési elve először az antennáról tárgyalható. Tegyük fel, hogy 800 kHz-es rádiójel érkezik az antennáról, a jel nagyfrekvenciás erősítés után fokozódik, és a továbbított jelet a keverőre továbbítják. Maga a vevő oszcillátora is jelet küld a keverőnek, és frekvenciájának 1,255 kHz-nek kell lennie.
A két elektromos jelet összekeverjük a keverőben, hogy "ütemet" hozzunk létre, és új jelet kapunk. Ennek a jelnek a frekvenciája ezer kétszázötvenöt mínusz nyolcszáz, ami négyszázötvenöt kilohertz. Ezt a négyszázötven hertzes frekvenciát "köztes frekvenciának" nevezik, amelyet a rádiótechnikában "közbenső frekvenciának" rövidítenek. Ha az antenna elektromos jelének frekvenciája 900 kilohertz, akkor a vevő saját oszcillátorának is száraz hercst kell generálnia. Elektromos jel. Miután elküldték a keverőre, a vegyes ütem még mindig 1355 mínusz 900 közbenső frekvenciát kap, ami négyszázötvenöt kilohertz.
A közbenső frekvenciájú elektromos jelet egy speciális középhullámú erősítőben erősítik fel, és miután áthaladt a demodulált detektoron, az audio jel visszaállítható. Az audio jelet alacsony frekvenciás jelnek is nevezik. Miután az alacsony jelet az alacsony frekvenciájú erősítő ismét felerősítette, az áramot el lehet küldeni a hangszóróba, hogy hangot bocsásson ki.
Másik termék:
